Archívum

 

A 2011 / 2012 -es tanév 8. évfolyama

8.a osztály

 

8.b osztály

 

8.c osztály

 

 

 A 2010 / 2011 -es tanév 8. évfolyama

 

 

A 2009/2010-es tanév 8. évfolyama

8.a osztály

8.b osztály


2015/2016. tanév

" Avarruhába bújt a föld a fázós fák alatt,

amíg a szél a dölyfös úr a tájon átszaladt."

      

     

                          

                          

     

    

      

 "Álmodik a a völgy, a rét, a tó is megpihen,

miközben zúg a hűvös szél, az őszi rekviem."

                       

                       

                                 

      

     

     

      

     

Társasjáték -készítés a 4.a-ba

      

                        

 

 Fogalmazás óra a 4.a-ba

Hogyan laktam jól ?

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatlmas tisztás, ahol két mackógyereket láttam játszani.

Messziről néztem játékukat, amikor egyszer csak vitatkozni kezdtek. A vita tárgya nem volt más, mint egy nagy, sárga, kerek sajt, amin nem tudtak megegyezni. Gondoltam, majd én segítek nekik és mivel minden hájjal megkent vagyok és nagyon éhes, még meg is szerezhetem. 

-Hé, macik ! Várjatok ! Segítek ! - kiáltottam.

-Te talán eltudod igazságosan osztani ? - kérdezte az egyik bundás.

-Hát persze ! Erről vagyok híres ! - válaszoltam. A sajtot megkaptam elosztásra és kettétörtem. 

-Az egyik nagyobb !- kiáltoztak.

-Semmi gond. - válaszoltam és jó nagyot haraptam a nagyobból. Most viszont a másikat találták nagyobbnak, hát abból is haraptam. A buta macik nem vették észre, hogy az orruknál fogva vezetem őket, mert sosem hallottak még a rókák ravaszságáról. Így ment ez egész addig, míg az összes sajtot meg nem ettem, nekik pedig felkopott az álluk, sajt nélkül maradtak.

Mire a medvék feleszméltek, illa berek, nádak, erek tele hassal el is tűntem.

Sztakovics Anna 4.a

A segítőkész róka 

Egy hideg októberi napon éhesen sétálgattam az erdőben. Egyszer csak  megpillantottam két medvebocsot.

- Jó napot ! - köszöntem. - Én Róka Rudi vagyok.

- Jó napot ! - köszöntek bizalmatlanul a medvék, és folytatatták a vitatkozást. 

-Az enyém a sajt ! - mondta az egyik.

- Nem, az enyém ! Én láttam meg előbb ! - kiabált a másik. 

-Min vitatkoztok ? - kérdeztem érdeklődve.

Aztán mintha megoldódott volna a medvék nyelve, elmesélték, hogyan találták meg a sajtot. 

-Én Brumi vagyok, és én láttam meg hamarább ezt a szép nagy sajtot. 

-Én Bandi vagyok, és szerintem én vettem előbb észre. Én eszem meg az egészet !

Valamit gyorsan ki kellett találnom, hogy én kaparintsam meg  a sajtot, mert felkopik az állam, gondoltam korgó gyomorral. 

-Segítek elfelezni - mondtam nyájasan - így egyformán jut kettőtöknek.

Félbetörtem a sajtot, de nem lett teljesen egyforma a két darab.  Egy minden hájjal megkent rókának ez nem okoz gondot.  Így jó ötletem támadt. 

-De ez így nem jó, mert nekem jut a kevesebb. - duzzogott  Brumi.

- Ezen én segíthetek - és már le is törtem egy darabkát a nagyobbikból, és jóízűen megettem.

- Most ez lett kisebb ! - reklamált Bandi.

- Máris segítek - és már a pocakomban volt a következő darabka sajt is. A bocsok észre sem vették, hogy az orruknál fogva vezetem őket. Lassacskán elfogyott a sajt, mert nem tudták testvériesen elfelezni. Egy kis ravaszsággal  jóllaktam. 

Aztán  illa berek, nádak, erek már ott sem voltam. A hasam sem korgott már. A bocsok talán elgondolkodtak, hogyan történhetett meg ez velük.

Grenács Kincső 4.a

A róka és a varjú párbaja

Egy kellemes őszi délutánon sétálni indultam a falu szélére. Igen csak éhes voltam egy kis csemegére. Hát nagy fába vágtam a fejszém, mert sehol sem láttam semmit.

Majd felkopott az állam, amikor észrevettem egy nagy tölgyfát, rajta egy varjúval, akinek a csőrében egy jókora sajt volt. Odamentem, hogy megszerezzem a finomságot.

- Szervusz róka koma ! 

Nem válaszolt a madár. Valahogy fel kellett oldanom a nyelvét, hogy kiejtse a sajtot a csőréből. 

-Milyen gyönyörű fényes ma a tollad !

Megint nincs válasz. Ki kellett találnom valamit, hogy a varjút beszédre bírjam. 

-Sajnálom, hogy nem válaszolsz pedig jó lett volna beszélgetni veled.

Nem jött válasz. Én meg ravasz, mint a róka módjára úgy tettem, mintha elmennék. 

-Várj ! Beszélgessünk ! - mondta a varjú.

Erre kiesett a szájából a sajt, amit én a minden hájjal megkent zseni fel is kaptam rögtön.

Azzal illa berek, nádak, erek hazafutottam és megettem a finom sajtot.

Szabó Barnabás 4.a

Egy különös látogató

A nyári szünet alatt éppen otthon voltam.

Egyszer csak megcsörren a telefon és a nagymamám hívott, hogy van egy meglepetése számomra. Erre én nagyon izgatott lettem, s azonnal faggatni kezdtem őt. Mivel személyesen szerette volna megmutatni, így rögtön útnak indultam hozzá. Amikor odaértem egy mosollyal fogadott, majd megfogta a kezemet és a fészer felé vettük az irányt. Ekkor már nagyon vártam, hogy kiderüljön mi is az, amit ennyire látnom kell. Amikor odaértünk a nagyim a következőt mmondta: 

-Képzeld el kicsikém, amikor a tyúkoknak enni adtam a szemem sarkában megpillantottam egy szürke, mozgó gömböt. Miután újra odanéztem, akkor szembesültem vele, hogy egy apró, pici sündisznó költözött be hozzám. 

-Nagymama ! Megijedtél, amikor megláttad ?- kérdeztem lelkesen. Erre ő ezt válaszolta:

-Meglepődtem ugyan, de te voltál az első gondolatom.

-Örülök, hogy szoltál mama - válaszoltam neki és közben megöleltem őt. Ezek után sikerült a rejtekhelyén megtalálni a kis sünit. Nagyon félénk kis csöppség volt, és egyben gyönyörű is. Hamar  megbarátkoztam vele és gondozásba vettem. A Simon nevet választottam neki.

Hetekig gondoztam, ezt követően megnőtt és elengedtem. Ő egy különös látogató volt.

Bach Corinna 4.a

A barlang titka

Egyszer egy gyönyörű napon úgy döntöttem, hogy kirándulni megyek a barátaimmal. Anya meg is engedte, hogy csak mi menjünk gyerekek.

Mikor mind elkészültünk indultunk is. Sokáig mendegéltünk aztán egy barlangot pillantottunk meg. Megkérdeztem a többieket:

-Lányok láttátok már ezt a barlangot ?  A többiek egyszerre mondták:

- Még soha nem láttuk !

-Menjünk be ! - javasoltam.

-Oké, menjünk be, kíváncsi vagyok ! - mondta Nati. Bementünk felkapcsoltuk az elemlámpákat és gyönyörű barlangrajzokat láttunk meg. Beljebb mentünk és furcsa zajt hallottunk meg, aztán egy nagy és ijesztő érnyék jött felénk. Mindenki megijedt. 

-Futás ! - kiáltotta Hanni. Egy perc se kellett és kint voltunk. Vártunk picit aztán Anna így szólt:

- Menjünk be, nézzük meg mi az !

-Jó, menjünk vissza !- mondtuk együtt . Felbátorodva mentünk be, rávilágítottunk és ekkor derült ki a barlang titka, a nagy szörny egy pihe-puha egérke volt.

Otthon mindenki elmesélte a mi csodás kalandunkat. Azóta többször is kimentünk az elbűvölő barlangunkba.  

Págyor Kitti 4.a

 Halloween 

  

     

Márton-nap 

Kövér, mint Márton lúdja.

Márton napján, ha a lúd jégen áll, akkor karácsonykor vízben poroszkál.

Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, barnán, kemény tél lesz. 

                        

                  

                     

             

             

                     

                      

                        

Montázskészítés a 4.a-ban

               

                           

          

  " Itt csupa jég a világ, hóba fagyott a faág.

    Zsákkal a vén Mikulás, járja az utca sorát, 

  lépked a mély havon át. "

                 

       

   Kiskarácsony, nagykarácsony,...

                

                       

                

Udvarunkon ablak alatt álldogál egy fura alak,...   

                      

                                     

     

 " Itt a farsang, áll a bál,..."

                                    

                              

                       

             

    Meseírás a 4.a-ban

 Egy nyári kaland 

Egyszer egy szép nyári napon arra gondoltam, hogy egy új kaland  után nézek, mert már nagyon unatkoztam a csordámmal. 

Mentem, mendegéltem útközben  találkoztam egy hosszú nyakú állattal. Megkérdeztem tőle: 

-Milyen állat vagy te ?-

-Én egy zsiráf vagyok. 

- Miért van ilyen hosszú nyakad ? 

-Azért, hogy elérjem a magas fák leveleit. - válaszolt a zsiráf.

Ezután elköszöntünk egymástól. Haladtam tovább, de nagyon megszomjaztam. Még szerencse, hogy volt a közelben egy tó. Odamentem és egy jót szippantottam a vízből. Ám amikor kihúztam az ormányomat feltűnt, hogy egy rák csüng rajta az ollóival. Hű, de megijedtem ! Fájdalmamban még az egereket is megitattam. Jajongtam és ordítottam, mint a fába szorult féreg. Erre felfigyelt egy gólya. Odarepült és lekapta a rákot a csőrével az ormányom hegyéről. Mondtam neki:

- Köszönöm neked ! 

-Semmiség ! Láttam, hogy szorult helyzetben vagy.

Elhatároztam, hogy megajándékozom őt jólelkűségért, ezért kifogtam egy halat tóból. Most a madár kezdett hálálkodni.

-Nagyra becsülöm az ajándékodat.

-Igazán nincs  mit.

-Én köszönöm mégegyszer a segítségedet.

A gólya megette a finom halat és jó barátsággal köszöntünk el egymástól.

Szabó Barnabás 

4.a

 " Virág nyílik ahol járok, ágak végén tipegek.Tündérszárnyam nyomában már ott virít a kikelet. "

                

                

  "Trombita harsog dob pereg, kész a csatár a a sereg. "

 

                     

                     

  A Petőfi-napon megrendezett alsó tagozatos rajzversenyen elért helyezettek.

                        

 

"Tavasz van, gyönyörű tavasz,..."

                  

                    

                    

                                  

                       

                     

                                         

                       

                    

   


 

  

 2016/2017. tanév

"Jön már az ismerős széllábú, deres ősz.

Sepreget, kotorász, meg-megáll, lombot ráz. "

 

                  

                  

                          

                         

                         

               

 A 4.a osztály szeptemberben erdei iskolában járt. 

Mogyoró-hegy titkai

  Eljött a nagy nap, osztályunk elindult Visegrádra. Korán keltünk, nagyon izgultunk.

  Bepakoltuk a csomagokat Csekő apukájának a furgonjába, mi pedig vonattal, komppal utaztunk. Hosszú gyaloglás után megérkeztünk a táborba. Mindenki elfoglalta a szobáját és mentünk az Erdei Művelődési Házba. A megnyitó után egy meglepetés várt minket: pelék a madárodúban. Az első foglalkozás egy érdekes természetismereti séta volt. Csaba bácsi, akinek van egy házőrző malaca, elvitt minket két forráshoz. Vacsora után fociztunk, fiúk a lányok ellen. Sötétedéskor meggyújtottuk a tábortüzet. Takarodó után alvás helyett röhécseltünk. Másnap következett a madárgyűrűzés, vízbiológia, íjászkodás, számháború és az éjszakai vadles. Láttunk egy "félelmetes" nyulat. Az utolsó nap is vidáman telt vetélkedővel és számháborúval. 

  Szomorúan vettünk búcsút az erdei sulitól, de sok új élménnyel gazdagodtunk.

     

       

      

     

                

                

    

      

                      

      

"Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ! Télapó zúzmarát fújdogál az ágon. "

              

               

                   

                              

                           

                           

                      

                                 

                     

                    

  Itt a farsang, áll a bál,...

                          

                         

 " Víg tavasz, virághintő,,,"

      

                     

                     

                     

                      

                         ű      

                               

  "Talpra magyar, hí a haza ! "

                               

                    

"Mi az ? - kérdezte Vén Rigó.

Tavasz !" - kérdezte a Nap. "